Karácsonyfa PNG

A karácsonyfa egy karácsonykor felállított, választott fajtájú fenyőfa.

A karácsonyfa-állítás szokása Skandináviából származik, a harmincéves háború (1618-1648) idején jutott el Németországba, a svédek európai hadjáratai során. Később német közvetítéssel terjedt el Európa többi országában, így Magyarországon is. Ma már világszerte állítanak karácsonyfát.

Eredete 


Az örökzöldek tisztelete már a germán, a római, az egyiptomi vagy a kelta kultúra hagyományvilágában is ismert volt, olykor örökzöld ág, esetleg koszorú vagy fagyöngy formájában.

Az ókori népek a téli napfordulót december 25-én a Napisten születésnapjaként ünnepelték. A Kr.u. 4. században a kialakuló katolikus egyház e napra helyezte Jézus születésének évfordulóját is. A karácsonyhoz kapcsolódott az ősi népszokás is, mint a feldíszített fenyőfa, amit a keresztények csak a késői középkorban vettek át.

A középkori szokás szerint egy fiatal fát vágtak ki, ez az ifjú élet feláldozását jelképezte, hasonlóan Jézushoz, aki szintén fiatalon áldozta fel életét. Sok legenda kötődik a karácsonyfához, például hogy Luther Márton állított gyermekének először karácsonyfát.

16-19. század

A karácsony ünneplése a 19. század végén (c. 1897)
Az első feljegyzés karácsonyfáról Sebastian Brant német írótól származik, Strasbourgból a 15. század végén. Ekkoriban almával, ostyával díszítették. A gyertyás karácsonyfát elsőként 1660-as évekre emlékezve Lisolette pfalzi grófnő említette 1708-ban írt levelében. Bécsben az első karácsonyfát a Berlinből áttelepült Arnstein bankárcsalád házában állították 1814-ben, ami akkoriban olyan furcsa volt, hogy még a titkosrendőrség is jelentést készített róla.

 

A karácsonyfa-állítás szokása Magyarországon a 19. század második felében jelent meg,[2] kezdetben főleg a német ajkú városi lakosság körében. Az első „magyar” karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz állította Aszódon, 1824-ben. A magyar szépirodalomban a karácsonyfa első említése 1854-ből, Jókai Mór A koldusgyermek című, karácsonyi tárgyú elbeszéléséből van.

A magyar hagyomány szerint a fát december 24-én állítják, és vízkeresztig (január 6.) áll.

Karácsonyfák a világban 

Mivel a délebben fekvő országokban ritkábbak a fenyőfélék, pl. Olaszországban a karácsonyfát jászlakkal és karácsonyi jeleneteket ábrázoló szobrokkal helyettesítik.

Oroszországban, Észtországban, Litvániában és Lettországban csak szilveszterkor szokták felállítani a karácsonyfákat, míg az Egyesült Királyságban már októberben ünnepi készülődés van, és már ekkor feldíszítik az örökzöldeket. Emellett a bejárati ajtókat, az ablakokat, az asztalokat, a szobák falát fenyőágakkal, gyertyával, fagyönggyel vagy borostyánnal is feldíszítik.

Díszítése és díszei

A karácsonyfa díszítésének szokása a 16. század körül kezdődött el. Kezdetben almát, diót, ostyát, mézespogácsa-alakokat, édességeket, valamint fából és textilből készült díszeket aggattak rá.

Díszei

A 19. század végén már a csillogó díszek váltak a karácsonyfa népszerű díszítőelemeivé. Üvegdíszgyártásra vonatkozóan 1848-ból származik az első adat, Németországban már a század végén elkezdődött nagybani gyártása.

A legfelül található dísz a fán a csúcsdísz. Ez korábban általában csillag alakú volt, és a betlehemi csillagot jelképezte, mára a legtöbb helyen felváltotta ezt a hegyes végű, csillogó gyöngyökkel kirakott „templomtoronyforma”. Ennek ellenére mindkettőt használják, valamint egyre népszerűbb a masni a fa tetején.

A karácsonyfa nélkülözhetetlen elemei közé tartoznak a gömbök is, amelyek változatos színűek és anyagúak, de mind a paradicsomi fa almáját jelképezik.


Girlandok

Régebben a fa kivilágítására leginkább gyertyákat használtak, ezt azonban részben felváltotta a sokszínű, villogó, esetleg zenélő izzósor. Népszerű ezenkívül a csillagszóró is.

Évről évre egyre gyakoribb az a jelenség, hogy a fát nem sokszínű díszekkel ruházzák fel, hanem csupán két szín dominál. Népszerűek az arany–piros, piros–fehér, ezüst–fehér, esetleg ezüst–kék párosítások.

A színes girlandok, szalagok, láncok és angyalhajak részben a a paradicsomi fára tekeredő kígyót, részben a teremtést átszövő időszálakat jelképezik.

Magyar jellegzetesség a szaloncukor – selyem- és sztaniolpapírba csomagolt, csokoládébevonatos cukorka –, amit a díszekhez hasonlóan a karácsonyfa ágaira lógatnak.

 

0.021 mp